A szerelem vak, süket és kibaszott ostoba.
2011. október 27., csütörtök
2011. október 20., csütörtök
Érteni a szavakban ki nem fejezett bánat
és a jóvátételre igyekvő szándék apró jeleit,
s jelekkel felelni a jelekre.
Felejteni ott, ahol feledésre van szükség,
megróni máskor azt, akinek szüksége van a megrovásra.
Az igazi megbocsátás, mint a szeretet általában,
intelligens és leleményes.
És alázatos is, legfőképpen talán alázatos.
2011. október 18., kedd
Bármennyire is erőlködtem, hogy ne gondoljak rá, nem azért küzdöttem, hogy elfelejtsem. Éppen hogy attól féltem - éjszakánként, amikor a hosszú álmatlanságból eredő kimerültség lerombolta az önvédelemre emelt falakat -, hogy elfelejtem, hogy a múlt kicsúszik a kezeim közül. Hogy az agyam szita, és egy napon nem fogom tudni visszaidézni pontosan a szeme színét, a bőrének hűvös érintését vagy a hajának a pontos árnyalatát. Azt nem engedhetem meg magamnak, hogy gondoljak rájuk, de elfelejtenem nem szabad őket.
Egy embernek - legyen akármilyen apró, óriás, idős vagy fiatal - lennie kell az életében céloknak. Céloknak... Még akkor is, ha azok elérhetetlennek is tűnnek. Ha kitűz valamit, amit el akar érni az életben, minden nap egy kicsivel jobban kell akarnia, hogy megízlelhesse a szorgalmának és kitartásának gyümölcsét. Soha nem szabad feladni, még ha reménytelennek tűnik is. Mindent meg kell tennünk, hogy valóra váljon, akár egy álom is. Ha jobban belegondolunk, számtalan esés után is felálltunk kisgyermekként. Sokszor sírhattunk volna, hogy soha nem tanulunk meg biciklizni, de mégis sikerült. Akkor most lenne értelme bármit is feladni? Semmit sem veszíthetünk. Rövid az élet, és sok mindent ki kell próbálnunk, hogy rátaláljunk saját magunkra.
2011. október 15., szombat
2011. október 12., szerda
2011. október 11., kedd
2011. október 6., csütörtök
2011. október 5., szerda
2011. október 2., vasárnap
2011. október 1., szombat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)














































